|
Márévár -
Magyaregregy
A Mecsek hegység északi
erdőségei között megbújó Magyaregregy
község közelében, egy 340 méter magas
meredek csúcson találhatjuk meg Márévár
kicsiny erődítményét.
A hely katonai jelentőségét már a dunántúli
területekből Pannónia tartományát
kialakító rómaiak is felismerték, mert
ide építtettek egy őrtornyot, ami a népvándorlás
viharaiban pusztult el. Az eddig végzett régészeti
feltárások és az egykori oklevelek alapján
a tatárjárás utáni nagy várépítések
korszakába tehetjük Márévár
erősségének keletkezését. Első írásos
említése 1316-ból maradt fenn, ekkor adományozta
Károly Róbert Bogár Istvánnak a várat.
A magát „Máréinak” nevező nemesi família
utolsó tagjától örökösödési
szerződéssel 1468-ban a Várday família
tulajdonába jutott át a vár. A Szapolyai János
és Habsburg Ferdinánd királyok hívei
között kitört áldatlan belháborúban
ez utóbbi pártján lévő szerb származású
Bakics Pál szerezte meg, aki az 1530-as években a
reneszánsz ízlésvilágnak megfelelően
alakíttatta át lakóépületeit. A
hadászati elveknek megfelelő átépítésére
nem volt elegendő pénze urának, így csak egy
kisebb méretű rondellával bővítették ki
védőműveit, az itt elhelyezett ágyúkkal
pusztító tűz alá tudták venni a
helyőrség tagjai a meredek hegyoldalon rohamra készülő
ellenséget. A közeli Pécs városának
1543-as török kézre jutása után
azonban kardcsapás nélkül került a vár
is az ő fennhatóságuk alá, ezt követően
csak kis létszámú katonaságot (72 fő)
helyeztek el benne. Mivel a hódoltság határa
egyre északabbra tolódott, katonai jelentőségét
lassan elvesztette, bár még a megszállók
egy nagyobb palánkvárral is megerődítették,
amit három toronnyal tagoltak.
A 17. század elején a romos állapotra jutott
vár a pécsi püspök birtoka volt. A 19.
században Rómer Flóris és Haas Mihály
szintén romként említik. 1960-1966 között
történt a vár régészeti feltárása
illetve a maradványok helyreállítása.
|
